Vadászgörényekről

Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik
MENÜ
Nagyon sok görényes oldalon beszerezhetjük az alapvető információkat arról, hogy hogyan szoktassuk le görényünket a harapásról. De melyiket válasszuk? Ennek eldöntéséhez ajánlott végig gondolni, hogy miért is haraphat görényünk. Ennek ismerete kulcs lehet a neveléshez, mert könnyen megtörténhet, hogy az, ami másnál bevált, az pont saját görényünknél lesz olaj a tűzre, vagy éppen csak simán falra hányt borsó.

Amit nem szabad elfelejteni: a harapás görényeknél a kommunikáció egyik formája és szinte mindig oka van. Fogazatuk miatt, pedig, könnyen okoznak csúnyább sérülést, anélkül hogy bármilyen szörnyű, brutális támadásra kéne gondolnunk. Ha egy görény tényleg agresszióból támadna, nagyon komoly sérülést tudna okozni. Természetesen, az, hogy ha sérüléseink nem komolyak, az sem jelenti, hogy akkor nem kell a harapással foglalkozni. Kell. Csak keressük az okokat, hogy célravezető módszert tudjunk választani és bízzunk abban, hogy a harapós állatunk nem egy szörnyeteg, csak görény, aki görény-kompatibilis nevelést igényel.

Az első dolog, amit mindig érdemes fejben tartani: az éhségérzet mindig elég indok lehet a harapásra.

Kölyöknél az is előfordulhat, hogy a sok érdekes dolog és játék mellett, elfelejt enni. Harapós görinél mindig ügyeljünk, hogy ne legyen éhes!

Egy 6-8 hetes kölyöknél elsősorban a tapasztalatok hiányából ered a harapás.

Vagyis, egy kölyök még nem feltétlenül tudja hol a határ. Bár testvérei és mamája között már elkezdi tanulni mekkora harapás okoz a másiknak fájdalmat, egy 6-8 hetesen vásárolt kölyöknek ezeket még nem volt módja fel is fogni. (Többek között ezért szokás 8-10, vagy akár 12 hetes kortól árulni a kölyköket.) Ezeket a gazdinál kell megtanulnia. Emellé jön, hogy 8 hetes kor körül kezdődik a fogváltás. Míg a kölyök fog puha és könnyen kopik, addig a végleges fogat meg kell tanulnia használni. Egy 6-10 hetes kölyöknél akár még az is elég, ha nyüszögéssel jelezzük, hogy nem szeretnénk, vagy egyszerűen félbeszakítjuk a játékot, ha harapna. Segíthet a mamák által használt jelzés is: a grabancrázás.

Érdemes megkérdezni a tenyésztőtől, akitől vettük, hogy milyen helyzete volt a testvérei között? Ebben a korban még nincs szó dominenciáról és dominencia harcról, de ha egy kölyök túl erős egyéniség és többet bántja a testvéreit, mint amennyit ő kap, akkor nem biztos, hogy módja volt megtapasztalni milyen érzés a harapás. Ilyen kölyöknél elég lehet az, hogy ha megfogjuk úgy, hogy ne tudjon kifordulni és harapni, majd visszaharapunk. Netán megcsípjük. Az ilyen kölykökből a grabancrázás vagy orrpöckölés csak olaj lehet a tűzre, hiszen nem érti és hogy a frusztrált helyzetből szabaduljon, újra haraphat.

Természetesen, idősebb állatnál is előfordulhat olyan, hogy nevelés hiányában egyszerűen nem tudja, hogy harapása fáj, vagy ha nem is fáj, nem kívánatos. Ők nem feltétlenül hátsó szándékkal harapnak, pusztán kommunikálni próbálnak és senki sem tanította meg nekik, hogy emberrel szemben harapásra nincs szükség.

A frusztáció is elég indok egy állat számára ahhoz, hogy harapjon.
Minden állatra jellemző, hogy zavart helyzetéből menekülni próbálna. Ha az útjába kerül valaki, akkor harap. Ez bármely életkorra jellemző. Ilyenkor nem feltétlenül a másik bántásán van a hangsúly, sokkal inkább a szorult helyzetből való kijutáson. Ehhez nincs szükség félelemre. Elég frusztrációt jelenthet, pl. a nevelésre használt lefogás, ismeretlen szagok, helyzetek, vagy pl. etetéskor ha még nem tesszük le elé az ételt, vagy akár az új gazdi közeledése is. Ilyenkor érdemes időt adni neki, hagyni megnyugodni és hagyni neki, hogy megszokja a helyzetet -attól függően, hogy milyen szituáció váltotta ki. A különböző módszerek ilyenkor csak fokozzák az érzést, ami elől a göri menekülne.
Félelem természetes módon jár együtt támadással.

A félelemnek vannak jelei. Pl. menekülés hirtelen mozdulatkor, hát púpozás kefefarokkal, sikítás, esetleg a bűzmirigy elengedése. Ilyenkor a büntetés nem ér semmit, hiszen csak fokozzuk a félelemérzetet. Nyugtatás, szoktatás, magunk elfogadtatása, helyzetek, amikben állatunk érzi, hogy ránk van utalva, jutalmazás, sokkal előrébb visz. Reagálhat így kölyök is, ha testvérei sokszor bántották az alomban, de akár idősebb állat is, ha sok kellemetlen élmény érte. Idősebb állatnál új helyre kerülve nem ritka, hogy ilyen tapasztalunk, de kölyök állatnál sem rendkívüli. Ezért szoktuk ajánlani, hogy ha görényt viszünk haza, először hagyjuk, had fedezze fel a környezetét, ne erőltessük az ismerkedést, ha még nem nyitott rá. Hagyjuk megnyugodni (ami akár 1-2 hét vagy még több is lehet) mielőtt nevelni kezdenénk. Ez az időszak a figyeléséhez és kiismeréséhez jó alkalom. Látni fogjuk mikor nyugszik meg és mikor jön el az ismerkedés ideje.

Bántalmazott állatnál -ha nem tudjuk milyen módon bántalmazták- próbáljuk megfigyelni mire reagál félelemmel és -ha van rá módunk- azt kerüljük.

Az az állat is haraphat, amelyik úgy érzi, nem értik a jelzéseit.

Értelemszerűen, ez kölykökre még nem jellemző, bár náluk is előfordulhat, hogy valamit nagyon szeretne, de reakció hiányában bepróbálja a harapást, de megfelelő foglalkozás híján idősebb, elhanyagolt görénynél már gyakoribb. Ha játszani hív, de nem gazdi nem figyel, éhes, de nem kap enni, szeretne valamit, de nem kapja meg... Ez okozhat olyan frusztrációt, ami miatt az állat úgy érzi, harapással kell nyomatékot adnia akaratának. Kölyök állatnál egyértelmű, hogy meg kell tanulnia ezt a frusztrációt elviselni. Ha kellő ideig maradna a mamája mellett, akkor ezt ő tanítaná meg neki. Idősebb állatnál a türelem, odafigyelés, az állat kiismerése sokat segít, miközben érdemes azt is lereagálni, hogy fájdalom okozása nem vezet célra. Mégis, sokszor az, hogy megtanítjuk neki, hogy igen is figyelünk rá, törődünk vele, önmagában is javulást hozhat.

Tanult harapásnak több fajtája is van.

Van gazdi, aki nem is gondolja, hogy miközben görényét próbálja lenevelni a harapásról, éppen azt tanítja, hogy harapni érdemes. Leggyakoribb, amikor a görény egyszerűen megjegyzi, hogy harapása hatalom, mert félnek tőle vagy megkapja, amire vágyik (pl. figyelmet) vagy egyszerűen egy-egy harapásból éppenséggel mókás dolgok sülhetnek ki. Ilyen a lábra vadászó, gazdit táncoltató görény játéka, a tőle félők terrorizálása.

Tanult viselkedés az is, amikor akarva akaratlanul, egy-egy szituációhoz egy megszokott cselekvéssor kötődik. Pl. ölbe vesszük, harap, büntetést kap és elmenekül -minden különösebb ok, vagy előzmény nélkül. Ilyenkor, ha megváltozik a jól ismert cselekvéssor, azt látjuk, hogy az állat döbbenten áll és nem tud mit kezdeni a helyzettel. Jó eséllyel, első döbbenetében újabb, sőt, erősebb harapással reagál, de ilyen állatnál a büntetés elmaradása hamar rávezetheti arra, hogy felesleges harapni. Sőt. Ilyen állatnál a környezetváltozás, vagy éppen idegeneknél való vendégeskedés is viszonylag gyors eredményre vezethet.

Dominencia

A kölyökkor múlásával lehet számítani a dominencia próbálgatására még akkor is, ha görényekre is jellemző, hogy azt akit kölyökként elfogadtak, mint erősebbet, azt később is annak fogják tekinteni, akkor is ha a közben szerzett testi előny miatt akár a sorrend megfordítható is lenne. Ha idősebb, ivarosodó görény kerül hozzánk, nála mindenképpen számíthatunk arra, hogy próbát tesz a rangsor eldöntésére velünk szemben is.

Nem szabad elfelejteni, hogy egy állat fájdalmában is haraphat.

Vagyis, arra is érdemes gondolni, hogy ha egy görény harapósabbá válik, vajon nincs-e valami fizikai problémája? Görények jól bírják a fájdalmat, de ennek csak az egyik oldala, hogy magasabb a fájdalomküszöbük, a másik oldala, bizony az, hogy nehéz észrevenni. Könnyen lehet, hogy ő kényelmetlenül érzi magát, de egyébként ugyanúgy játszik, eszik, mint máskor. Ha feltűnik, hogy a harapás valamelyik testrész érintését követi, mutassuk meg állatorvosnak, akkor is, ha más tünetet nem tapasztalunk, mert könnyen lehet, hogy tényleg fájdalmas neki az érintés, ami elől harapással menekül.

süket vagy vak görények.

A görények jól adoptálódnak az ilyen fogyatékosságokhoz, akár úgy is, hogy fel sem tűnik. Viszont, süket görénynél a hirtelen megjelenő kéz, vagy vak görénynél a hirtelen érintés ijesztő lehet, amire harapással reagál. Ezeknél az állatoknál ajánlott kidolgozni egy jelrendszert, amivel előre tudunk neki "szólni", hogy mi fog következni. Vak görénynél, pl. előbb szólítjuk, vagy kopogunk mielőtt hozzányúlnánk. Süket görénynél ügyelünk arra, hogy lásson vagy ráfújunk mielőtt megérintenénk olyan helyzetben, amikor érintésünk váratlan lehetne számára.


 

Szavazás

Hogy tetszik az oldal? :)
Tetszik!
Nem Tetszik!
Asztali nézet