Hímek

A hímeknél az ivarérés első jele a herék leszállása. Az ivarérés után két állapot váltakozik a hím vadászgörénynél: a szezonban levő, ill. szezonon kívüli. Amikor a vadászgörény szezonban van, megnövekszik a heréje, ivarosan aktív viselkedést mutat (jelölget, váladékozik, szaga van, és a tüzelő nőstényekkel szemben dominánsan lép fel) és termékenyebb. Szezonon kívüli állapotban mutathat néhány szezonális jelleget, de a herék összébb húzódnak, és ha ilyenkor pároztatjuk (ha hajlandó rá), kevesebb esélye van a kölykök születésének.

Az ivaros hím általában igen erős ivaros szagot áraszt magából. Egyes ivaros hímek gyengébb szagot árasztanak, mint mások, így egyes példányok lakásban is tarthatók, de nem kiszámítható, kinek mennyire erős szaga lesz. Az ivartalanítás megszünteti a kellemetlen ivaros szagot.

Minden ivaros hímnek legalább évente pár hétre szükséges szezonon kívüli állapotba kerülnie, hogy szervezete pihenhessen.

Nőstények

A nőstényeknél a tüzelés kezdete jelzi az ivarérést. Ez a péra fokozatos, jelentős mértékű megduzzadását, és váladékozását jelenti. Aki ismeri vadászgörényét, és foglalkozik vele, annak nem jelenthet gondot ennek észlelése. A vadászgörényeknél a tüzelés általában nem múlik el, gyakran túltüzelésben folytatódik. Túltüzelésnek a három hétnél tovább tartó tüzelést hívjuk, de változó, hogy ennek tényleges tünetei mikor jelennek meg és mikor fordul életveszélyessé a helyzet. Túltüzelésnél a péra kifehéredik, a fogíny kivilágosodik, a szőr kihullik, a vadászgörény étvágytalan lesz, savanykás szagot áraszt, a hátsó lábai legyengülnek. Nem feltétlenül jelentkezik minden tünet. Az előrehaladott túltüzelés nem visszafordítható folyamat, a vadászgörény ilyenkor már nem megmenthető.

A tüzelés elmulasztására többféle kezelés is ismert: ivartalanítás, pároztatás aktív, vagy steril (elkötött) vadászgörénnyel, hormoninjekció, illetve bizonytalabb módszer a sötétkúra, vagy a pálcázás néven ismert technika.